„… hogy a fal adja a másikat”

Csoportos kiállítás a Dessin Stúdió szervezésében

12 művész, 12 tér, 1 új technika. A „ …hogy a fala adja a másikat!” című kiállításon a más-más művészi határterületről érkező alkotók ugyanazt a feladatot kapták: tervezzenek egy adott tér falára egyedi falmatricákat.

Létezik multinacionális környezet, felismerünk a reklámszakmában bármilyen képügynökségi stock-fotót, hiszen nap mint nap többek között ezekkel a vizuális jelekkel dolgozunk, gyúrjuk együtt a reklámot, megrendelő és megbízott. Minden ilyen jellegű munkánál, ha a végeredmény tökéletes, sokszor halálfáradtan, de mosolyogva csettintünk, elönt az aha-érzés, ez az, ezt akartuk. Nappal és néha éjszaka rengeteg megbeszélés és e-mail váltás után, közösen valósítottuk meg, amit végeredménynek nevezünk. Úgy gyönyörködünk benne, hogy ismerjük a munka összes fázisát, belelátjuk a „kész termékbe” az előzményeket.  

Mostani kiállításunk viszont a meglepetés kiváltását célozza meg, az interakció helyett a csend erejét az alkotásban, amikor a művész egyedül van, hihetetlen szabadságban, de óriási felelősségben is, amikor önmaga a cenzor, munkájáért az egyedüli felelős. Ez egy másfajta kommunikáció. A „maradandó” létrehozásának feszítő kényszere. A jóérzés viszont itt is elönthet bennünket. Inspirál vagy egyszerűen csak gyönyörködtet az alkotás,  mert teljes mértékben befogadóvá válunk, műélvezővé. Csak úgy megtörténik, létrejöhet a pillanat, amikor nem ágaskodik bennünk a hozzátevés kényszere. Mint a gyermek, kapjuk az izgalmas, képi környezetet.

A projekt létrehozásával a szervezők egy kis hidat próbáltak felépíteni a művészvilág és a multinacionális marketing és reklámvilág között (valljuk be, maguk is kötődve ehhez az oldalhoz), hátha sikerül egy közös cél érdekében mindkét félnek valami pluszt adni az eddig megszokotthoz képest. A művek egyediségét nem csak a különleges terek határozzák meg; az alkotók egyéni látásmódjukkal, saját vizuális területükről hozott művészeti nyelvvel, tizenkét teljesen különböző stílusban oldották meg a feladatot.

Konkrétan ez hogy valósul meg, miképp kerül kivitelezésre az ötlet? A látogató egy valódi enteriőrbe tervezett falmatrica-alkotást lát digitális nyomaton – az enteriőr fotók többsége a Red Dot képügynökségtől (A Corbis hazai képviselete: forrás Corbis fotók) -, valamint a tervezett mű legizgalmasabb részlete vagy lehetőség szerint maga a mérethelyes mű megjelenik eredetiben, a kiválasztott színű és formájú anyagból plotterrel kivágva és ráapplikálva nagyméretű paravánokra.

 A válogatott helyszínek és azok környezete, anyagai, ízei nem szokványosak, hanem a valós vállalati környezetet alapul véve például irodaház aula, tárgyaló, folyosó, üvegfelület, konferencia terem, illetve olyan HORECA helyszínek, mint szállodai lobby, éttermek, klubok, szórakozóhelyek. És nem titok, hogy egy kicsit ez is a cél: közelebb hozni a két területet egymáshoz, egy kicsit kibővítve a klasszikus ügynökségi feladatokat a művészek által adott új perspektívával.

A „…hogy a fal adja a másikat” című kiállítás  ezeket az aspektusokat mutatja meg, tágítva az együttműködés lehetőségeit, jelképesen azonban lebontja a falon a sztereotípiákat. A kiállítás teljes anyagából angol-magyar nyelvű katalógus és nagyméretű poszterek készülnek.
 

Kiállító művészek:

Albert Ádám, Babinszky Csilla, Csikós Péter, Csordás Zoltán, Gábor Imre, Hidvégi Éva, Július Gyula, Kentaur, Lévay Jenő, Orlai Balázs, Rácmolnár Sándor, Szabics Ágnes