TÁGULÓ / Két világ határán

Bátorfi Andrea fotó-grafikai installációja és fotó-animációs filmje

2010. május 22. és szeptember 5. között látható Bátorfi Andrea fotó-grafikai installációja, valamint animációs filmje a Millenáris, Fogadó–Padlás kiállítóterében Táguló / Két világ határán címmel.

A művész az utóbbi években hagyományosan installált fotó-grafikáit mutatta be – többek között Finnországban (Porvoo, City Art Gallery, 2004), Litvániában (Kaunas, Fuji Film Gallery, 2004), Londonban (Magyar Kulturális Intézet, 2008), Keszthelyen (Helikon Kastélymúzeum, 2008), Budapesten (Kolta Galéria, 2009), Miskolcon (Művészetek Háza, 2009) és Varsóban (Magyar Kulturális Intézet, 2010).
A Millenárison bemutatandó projektjében a művész kilép a kétdimenziós állókép műfaji keretéből: a látogatót egy komplex élményt nyújtó, érzéki és meditatív szellemi utazásra invitálja. Természet-dokumentumképei segítségével – amelyeket speciális eljárással hoz létre –
a hétköznapi érzékelésen túli, láthatatlan valóságra nyit kaput. Labirintusrendszert épít fel, ahol három elsötétített teremben zajlanak az utazás eseményei. A kiállítás tereiben – paradox módon – fokozatosan tágul a látóhatár.
Az utazás első állomásán – vagyis az első teremben – egyedi fotó-grafikákkal találkozunk. A második térben hátulról megvilágított, ún. lentikuláris munkák láthatók. A háromdimenziós élményt nyújtó képek light-boxokban kerülnek bemutatásra. Az utolsó teremben tovább folytatódik a dimenzióváltás: egy 4 méter széles vásznon a képek megmozdulnak – a lélek nagy kalandját mesélve el. A logikailag tökéletesen felépített projekt a „tükör által homályosan” érzékelésének stádiumából kiindulva a sejtésszerű, titokzatos átmeneteken át a végső fényállapotig vezeti a nézőt. Itt válik egészen nyilvánvalóvá az is, hová visz minket ez az utazás: a dimenzióváltások – a mocsár feketéjéből a világosságba, a víz eleméből a levegőébe, a kaotikusból a rendbe – az ember sötétséggel folytatott örök harcáról tanúskodnak. Vajon mi lesz ennek a küzdelemnek a végkimenetele? Vajon a háborgó lélek rátalál-e egy megnyugtató világba vezető kapura? Megnyílnak-e, tágulnak-e megélt világunkban a perspektívák?

Bátorfi Andrea sokszoros expozíciójú fényképekből készíti szigorú formai rend alapján összeillesztett szimmetrikus kompozícióit. A többszörös expozíciójú fotókon a budapesti Duna-part különféle, esetleges természeti jelenségei és elemei – csupasz faágak, a vízfelszínen tükröződő fény villódzása – kerülnek egy képkockán egymásra. A művész képein e szokványos, mindennapi elemek áttetszővé válnak az egymásra rétegződés hatására, s a rétegek összeszövődéséből egy nem látható, de talán pillanatokra, időnként mégis megsejthető dimenzió tűnik át. A rend és a fény által szervezett új világ képei mintha hatalmas energiák hordozói és őrzői lennének. A képeken felkínált csábító fénykapukon és festői fénytereken át egy dimenzióutazásra indulhatunk önmagunk eddig alig felfedezett, de folytonosan táguló belső tere felé. Vonzó, hívogató és marasztaló világ ez, ahol szívesen pihen meg az ember, hogy egymást kergető gondolatai a megnyugvás csöndjének, a rácsodálkozás felismeréseinek, vagy éppen a felfedezés ujjongó kíváncsiságának adják át a helyüket. A meditatív hangulatot árasztó képek ezer apró, örömteli felfedezésre adnak alkalmat, amint a sötét és világos alakzatok kontrasztjából lényszerű formák emelkednek elő, majd újjáéledő képzeletünk kifogyhatatlan forrásává válnak.

Bátorfi Andrea honlapja: www.batorfiandrea.hu