Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010

UMZE Kamaraegyüttes

Az Új Magyar Zene Egyesülete és az MR3-Bartók Rádió közös rendezvénye a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Perényi Miklós már nem először mutatkozik be zeneszerzőként a közönségnek. Különös, hogy a cselló nagy előadóművésze saját kompozícióiban mennyire vonzódik a telt fúvóshangzáshoz. Igaz, a 2009 szeptemberében befejezett Szakaszokban – amely ősbemutatóként hangzik el a hangversenyen – a fuvola, oboa, klarinétok, trombiták, kürtök, fagottok,  a basszusharsona és az ütőhangszerek mellett – egyedüli vonós hangszerként – két csellószólam  is szerepet kap. A mindvégig mérsékelt, lassú tempójú mű öt szakaszában a szerkesztés fegyelme, a szólamok polifóniájának szigora, a hangzás teltsége ugyanazt a szellemi koncentrációt árasztja, mint Perényi korábban megismert művei. A második és harmadik szakasz az Alla Ciaccona, illetve Cantus címet viseli.

Kurtág György Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának ősbemutatója 2009. január 31-én volt a New York-i Carnegie Hallban. Az 1997-ben elkezdett kompozíció csak 2008-ban nyerte el végleges alakját, mert Natalja Zagorinszkaja, a fiatal orosz énekesnő, akinek Kurtág a művét szánta, egy időre elveszítette hangját. Kurtág művében a szöveg és zene rendkívül intim viszonyáról árulkodik az, hogy a zeneszerző eredetileg egyetlen énekszólóra képzelte a dalokat; a hangszeregyüttes ellenszólamai és jellegzetes színei csak később társultak az énekszólamhoz. Az orosz nyelv és a nőalakkal való azonosulás A boldogult R. V. Truszova üzenetei, illetve a Jelenetek egy regényből című dalciklusok szerves folytatásává, vagy inkább kései utódjává teszi az Ahmatova-dalokat. A kompozíció stílusa, különösképp az énekhang kezelése ugyanakkor lényegesen egyszerűbbé, letisztultabbá vált a korai ciklusokénál, anélkül, hogy a drámai kifejezés erejéből bármit vesztett volna. Az első dal, Puskin, érzékenyen reagál az Ahmatova-vers minden szavára, amely képes hét tömör sorba összefoglalni az orosz költőóriás portréját. A második vers (Alekszandr Bloknak) a nagy kortárs költőnél tett látogatás megörökítése, amelynek megzenésítése népies, táncos, oroszos hangulatú, s felszínre hozza a vers visszafogott, de mélyről fűtött erotikáját. A Sírás-Siratás immár Blok temetéséről szól, a cimbalom, hegedű és nagybőgő népi zenekarával kísérve. Akárcsak Schumann Asszonyszerelem, asszonysors-ciklusában, a második dal erotikus vágyódása után most a kedves elvesztésének, a gyásznak stációját is megjárja a női lélek. A Voronyezs című záródal a jégbefagyott város kietlen képét, a történelem viharait és a háború borzalmait festi. A költő szobájában a rettegés és a múzsa ügyel. A külvilág borzalmai közepette némi enyhülést csak az alkotás adhat – ezt foglalja hangokba a mű epilógusa.

Varga Judit, a 2009-es Új Magyar Zene Fórum zeneszerzőverseny zenekari kategóriájának nyertese, a bécsi Janus Ensemble felkérésére írta In memoriam J. V. című művét 2004-ben. Az öt tételes „hídforma” első tételében a zeneszerző egy Pilinszky-versre írt daltöredéke is megszólal, melyet 19 évesen írt: „Bealkonyúl, bizony, bealkonyúl, a mécsesekre rádől az éjszaka”. A második tétel Beethoven Les adieux témájának feldolgozása egy sajátos kánontechnikával. A középső tétel „korálelőjáték”, melyet Samuel Beckett Végjátéka inspirált. A 4. tétel, a Liebeslied (Szerelmi ének) szaggatott zenekari anyagában egy-egy széles melodikus gesztus jelenik meg, végül a rövid, epilógusszerű zárótétel, a Lebewohl (quasi Cadenza) leheletfinom búcsúja ismét a beethoveni témára utal.

Megyeri Krisztinát az MR3-Bartók Rádió „fedezte fel”, amennyiben az utóbbi években egyre több kompozíciójának készítette el stúdiófelvételét. Jeux-en-jeux című darabját a belga Ensemble Musiques Nouvelles felkérésére írta, bemutatója (akkor még Octet címmel) 2005 júniusában volt – Brüsszelben. A darabot később kissé átdolgozta. Az együttes összeállítása a schuberti oktettet veszi mintául. Három, egymáshoz szünet nélkül kapcsolódó gyors-lassú-gyors részre tagolódik a mű. Az első rész fúvósoktettet idéző hangzásokkal, hagyományosabb karakterekkel játszik. A középső rész tompított vonóshangzás felett kibomló jazz-szerű quasi-improvizatív szólókból áll. A harmadik, befejező szakasz: Irrlicht, képzeletbeli lények játéka. A kompozíció címének jelentése egyébként kétértelmű: játék/tét, illetve, játék a játékban. Ajánlása Eötvös Péternek szól.

Eötvös Péter Sonata per sei című műve 2005-ben komponált zongoraversenyének, A CAP-KO-nak (Concerto for Acoustic Piano, Keyboard and Orchestra) kamaraváltozata. A zongoraverseny technikai újdonsága, hogy a keyboardon – egy speciális program segítségével – egyetlen billentyűhöz tetszés szerinti számú hangok társíthatók, így olyan párhuzamosan mozgó hangközmixtúrák szólalhatnak meg, amelyet egyetlen zongorista nem lenne képes lejátszani.  A Sonata per sei két igazi, akusztikus zongorára helyezi át a párhuzamosan mozgó hangközök szólamait. A Bartók Béla emlékének szentelt kompozícióban néhány konkrét Bartók-idézet is felhangzik, de sokszor csupán a szerkesztésmódhoz adnak ötleteket a bartóki előképek: a Concerto 2. tételének befejezése és fináléjának vonós-indítása, II. zongoraversenyének zárótétele, vagy a Csodálatos mandarin eleje.

Előtte:

18.30

Ahmatova és Kurtág – Egy bemutató elé

Szilágyi Ákos és Papp Márta beszélgetése

Varga Judit: In memoriam J. V. – per 11 strumenti  – magyarországi bemutató

Perényi Miklós: Szakaszok/Sezioni – ősbemutató

Kurtág György: Dalok Anna Ahmatova verseire – magyarországi bemutató

– szünet –

Megyeri Krisztina: Jeux-en-jeux – magyarországi bemutató

Eötvös Péter: Sonata per sei

Vezényel: Eötvös Péter

Közreműködik: Natalja Zagorinskaja – ének ú Alberto Rosado és Carlos Apellániz – zongora